Vitéz László, Paprika Jancsi, Bolond Istók nem ismeretlenül csengő nevek előttünk, mindannyian egyszer legalább összefutottunk velük életünk során: gyerekkorunkban nagymamával a Városligetben, felnőttként gyermekünkkel a debreceni Mutatványos Parkban, vagy ha máshol nem, a képernyőn keresztül. Pávaszem, Jégapó magyar király leánya a boldogságot az égi szerelemben keresi, a Holdbeli csónakossal való találkozástól várja.

„Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, még az üveghegyeken is túl, volt egyszer egy öreg király... Ennek a királynak annyi országa volt, hogy maga sem tudta, hány... De hiába volt a királynak az a rengeteg sok országa, nem talált abban semmi örömet, mert nem volt sem fia, sem leánya" - így kezdődik a mese. S bizony lett egy fia, akinek a neve Többsincs...

A fiatal Aladdin felnőtté válása, fejlődéstörténete ez a mese. A jó szellemek segítenek neki, rossz emberek akadályozzák a hőst, aki minden megpróbáltatást legyőzve a teljes boldogsághoz vezető útra lép. Az önmegvalósítás és a birtokolt hatalomhoz - ez esetben a varázslathoz - való viszonyulás az alapvető tanulsága, üzenete a mesének. Mert ugyebár a mesékben minden lehetséges.