• Prológ
• szereposztás
• Viripajev
• a titokról
• visszhang
• képgaléria
• videó
• english
• Minden oldal

Ivan Viripajev

Ivan Viripajev1974-ben az oroszországi Irkutszkban született drámaíró, színház- és filmrendező, színész, az orosz  „új dráma” mozgalom egyik legtehetségesebb képviselője. Arra a kérdésre, mit jelent számára az „új dráma”,  Viripajev azt válaszolta, hogy ebbe a kategóriába beletartoznak kortárs szerzők a mai élet aktuális problémáiról írott darabjai, de egyszersmind azok a klasszikus drámák is, amelyek a mai nézőnek szólnak, dialógusban vannak korunk emberével. Így lényegében új dráma lehet Aiszkülösz, Shakespeare, Molière műve is.

A néző vágyik a dialógusra, azonban olyan dialógusra – folytatja Viripajev –, amely nem a szórakoztatására törekszik, hanem ami róla, az ő életéről szól. A színházba és a moziba azért jönnek az emberek, hogy átéljenek egy konfliktust, hogy megtisztuljanak. Fontos, hogy rátaláljanak valami titkosra, ijesztőre a maguk belső világában, majd kiengedjék ezt megszabadulva negatív érzelmeiktől és komplexusaiktól.  Két moszkvai színház – a Teatr.doc és a Praktika –, amelyek színre vitték Viripajev darabjait („Oxigén”, „Genezis-2”, „alentin napja” , „Álmok” , „Város, ahol én”) sokat tettek azért, hogy  visszatérítsék a színházba a csalódott fiatal  generációt.

Úgy tűnik ez sikerült is, hiszen rendkívüli népszerűségre tettek szert drámái: húsz nyelvre fordították le őket, több fesztivál-díjat  kaptak (2003, KONTAKT, Grand-prix, Toruń, Lengyelország, 2004 - Arany Maszk díj, Moszkva ). Ezek a sikerek nagyrészt annak köszönhetőek, hogy Viripajev, - aki az irkutszki színművészeti iskola elvégzése után (1995, a színész szak), két évet játszott a kamcsatkai Dráma és Komédia Színházban, 1998-óta maga is rendezte darabjait az általa alapított Játéktér elnevezésű irkutszki színházban.

Közben elvégezte a moszkvai színművészeti iskolán a rendezői szakot, ahol rátalált a szellemiségében hozzá közelálló rendezőre: Viktor Rizsakovra, aki külföldön is színre vitte darabjait. Általános az a vélemény, hogy a Praktika színház rendezőinek kísérletei, innovációs készsége tovább fejlesztették az orosz és az európai nagy mesterek – Mejerhold, Tairov, Grotowski, Brook – színjátszás esztétikai és technikai eszköztárát.

Viripajev felfogásában a színház egy szellemi út a színész számára. Ezért minden saját szövegében Viripajev egy folyamatot épít föl, mint egy fő zenei témát, amely a néző képzeletét erős vizuális képekre ösztökéli. Talán ezt motiválta Viripajevet arra, hogy a színház határain is túllépjen és filmet forgasson. Már az első filmje („Euphoria”) (2006) díjat kapott a velencei filmfesztiválon. Két évvel később a saját „Oxigén” című darabját filmesítette meg.