Jordán Tamás (fotó: Mészáros Zsolt)„Sikerült a terveimet megvalósítanom. A fesztivál programjában megjelent az előző színházi szezon meghatározó termése, és körülötte a népünnepély" – mondja Jordán Tamás, aki tíz évig volt a POSZT ügyvezetője.

Amikor Jordán Tamást az eredeti célkitűzésekről kérdezzük, az első fesztiválnál is messzebbre tekint vissza. POSZT-elődként emlékezik meg a Vámos László kezdeményezésére 1982-ben született, évente más-más városban megtartott színházi mustráról. Amely hol jobban, hol kevésbé sikerült – végül 2000-ben a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) színházi kollégiuma úgy látta, nem érdemes rá pénzt áldozni.

Mint a mesében

– Ekkor én két fontos grémiumnak is tagja voltam: a Magyar Színházi Társaság vezetőségének és az NKA színházi kollégiumának. Így kérelmezőként is ültem ott, amikor elhangzott, hogy a találkozó nem képvisel olyan minőséget, amelyre érdemes 10 millió forintot kifizetni – emlékszik Jordán Tamás. – Azt kértem, halasszuk el a döntést, beszélek a színházi társasággal, igyekszünk megreformálni, értelmet adni a találkozónak. A társaság vezetősége hajlott is a reformra, ők javasolták, hogy legyen állandó helye a mustrának, de abban nem bíztak, hogy lesz rá pénz. Kerényi Imre javaslatára végül adtak egy megbízólevelet, hogy menjek Isten hírével, próbáljak szerencsét, mint a legkisebb királyfi. Ha sikerül, támogatnak.

És sikerült. Tetszett a javaslat a magyar színházművészet jeles képviselőinek, akikkel immár együtt írtak levelet Rockenbauer Zoltánnak, a nemzeti kulturális örökség miniszterének, és tetszett az ötlet a négy „jelölt" nagyváros közül végül kiválasztott Pécs polgármesterének is.

– Azt ígértem, hogy ez nemcsak szakmai fesztivál lesz, hanem valóságos népünnepély. Ez volt a város érdeke, kérése: Pécs hírét vivő, máshonnan is közönséget vonzó eseménysor jöjjön létre. Vajon miért lett volna érdekük támogatni egy olyan rendezvényt, amelyre legfeljebb a szűken vett szakma jön el? Tudom, kritizálják, meg is nyirbálják az off-programokat, amivel nem feltétlenül értek egyet. Az off-koncepciónak köszönhető az egész POSZT létrejötte.

Pénz, közönség, szakma

Eleve az volt a cél, hogy a város egyforma mértékben támogassa a fesztivált a minisztériummal. Pécs ezt meg is tette, inkább a másik fele volt bizonytalan. Nem szokatlan ez errefelé, mondja Jordán. Hol központi támogatást kaptak, hol a minisztériumi keretből jutott valamennyi, hol pályázatból sikerült előteremteni a forrásokat. Lobbizni kellett, pályázatokat írni, mindig bizonytalanra tervezni, mert programhirdetés után tudták meg, hogy mennyi pénzük lesz. De mindig abban a hitben szervezték, hogy meglesz a pénz. És végül meg is lett.

Pécsnek valószínűleg bejött a számítása, hiszen azóta is fontos számára a fesztivál. Hogy mennyire mozgatja meg a közönséget a program?

– Nem lehetett bejutni a versenyprogramokra. Minden produkció akár tíz fölötti előadásszámot is elbírt volna. Aki pedig nem fért be, örült, hogy van más rendezvény, amire elmehet. Felmérések nem készültek, de állíthatom, sok színházszerető eljött az ország más részeiről és a határon túlról is.

Marad kérdésként a számos kritikát megfogalmazó, megosztott, de jelen lévő szakma.

– Sosem volt egységes a szakma. De az fontos volt, hogy a többség támogassa a POSZT-ot, anélkül nem lehetett volna megcsinálni. Nem kell ahhoz fórum, hogy ismerjük a véleményeket. Itt élünk, beszélünk egymással, hallunk híreket. Össze lehet rakni a mozaikokból.

Jordán Tamás leszögezi: azért tartotta fontosnak a találkozó megtartását, folytatását, mert a színészek nem nézik meg egymást, nem beszélnek az előadásokról, itt viszont „össze van terelve mindenki, akinek találkozni kell". A szakmai fórumokat hiányolókat pedig nem érti: minden egyes versenyprogramot háromórás beszélgetés követett a Dominikánus házban, ahol a színházi élet képviselői beszéltek a produkcióról, ezeket rögzítették, az interneten közzé tették, erős szakmai figyelemmel kísérve.

Hogy a színháziak valóban figyeltek, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy már magának a versenyprogramnak is volt egyfajta kanonizáló hatása: igen, ezek voltak az évad legjobbjai. Annak ellenére, hogy az egyszemélyes válogatást komolyan bírálták.

– Azért döntöttünk az egyszemélyes válogatás mellett, mert csődöt mondott minden más. Ha többen vannak, akkor is a legerősebb vélemény, személy dönti el a vitás kérdéseket. Vannak, és hiszem, hogy sikerült is olyanokat találnunk, akik felismerik a jó előadást akkor is, ha az nem igazán az ő világuk. Csak a minőséget kell keresni, megkötések nélkül.

Ideál, tartalom

Operát nemcsak azért nem játszottak – az első évet kivéve –, mert az „opera az opera, ez meg színház", hanem mert az operának már volt és van Miskolcon fesztiválja. A nemzetközi nyitás újra és újra felmerült. De ahhoz legalább 3-4 külföldi előadás kellene, amit pénzügyileg is nehéz megoldani, és időben, technikailag szétfeszítené a programot. Amikor pedig a számára ideális fesztiválról kérdezzük, akkor inkább tartalomban gondolkozik, nem formában.

– Fantasztikus lenne, ha tematikus fesztivált rendezhetnénk a megkülönböztetésről vagy a toleranciáról. Vagy olyat, amelyik megmutatja a zene szerepét, lehetőségeit a színházban...

A POSZT elmúlt tíz évén végigtekintve azt mondja: nincs olyan, ami szignifikánsan hiányozna számára.

– Sikerült a terveimet megvalósítanom. A fesztivál programjában megjelent az előző színházi szezon meghatározó termése, és körülötte a népünnepély. Ez az elképzelés akkor időszerű volt. Lehet, ma már nem értenek egyet vele, mint ahogy akkor sem kellett mindenkinek egyetérteni.

Névjegy: Jordán Tamás színművész. A Merlin Színház alapítója és vezetője (1991–2003), majd egy cikluson át a Nemzeti Színházat igazgatta. Az ő nevéhez fűződik a szombathelyi Weöres Sándor Színház alapítása (2007), amelynek 2008 óta az igazgatója.

Csörnök Mariann