Ráckevei Anna, Olt Tamás– Nekem az sose ment, hogy olvasópróba után hazamegyek, megtanulom a szöveget, és utána a színpadon felmondom. Mindig is a helyzet és a partner érdekelt elsősorban, hiszen ennyiből áll a színház: helyzet, viszony és ez legyen pontos – mondja Olt Tamás. A nyíregyházáról a 2011/2012-es évadban Debrecenbe szerződött művésszel a Jászai című darab próbái alatt beszélgettünk szerepálmokról, munkáról, életélményekről…

Rideg Zsófia: Nyíregyháza után tavaly szerződött a Csokonaiba. Hogyan érzi magát?
Olt Tamás: Kivételezett helyzetben voltam az elmúlt években, hiszen minden évadban legalább két-három olyan nagy szerepet kaptam, amire az ember egyébként évekig várhat. A 2011/2012-es évadban ilyen volt a Mária című musicalben Heródes, de a Scapin előadás Carle szerepét is nagyon szerettem játszani, a maga két mondatával.

– Két mondat, de állandó színpadi jelenlét… Egy ilyen néma rezonőr figura nagyon nehéz feladat.  
– Egyszer azzal is megpróbálkoztam a rendezőnél, Purcăreténél, hogy azt a két mondatot se mondjam el, legyen teljesen néma, de ez nem fért bele a koncepcióba.

– Vannak szerepálmai?
– Amit szívesen eljátszanék az Tennessee Williams A vágy villamosából Stanley Kowalski. Az szerintem, nagyon nekem való, illene a koromhoz és az alkatomhoz is. Szerepálmom még Molnár Ferenc Liliomja és Shakespeare III. Richárdja. Intrikust játszani sokszor hálásabb feladat. Játszottam is már sokat. De hősszerelmest alkatomból adódóan nagyon ritkán kapok. Nem vagyok az a királyfi típus. Ha mégis kapok egy-egy szerelmes fiatalt, akkor annak nagyon tudok örülni.

– A Jászai darab alkotófolyamata, az, hogy az előadás szövege folyamatosan íródik a próbák során, ez mennyire ismerős tapasztalat?
– Szeretek így dolgozni. Nekem az sose ment, hogy olvasópróba után hazamegyek, megtanulom a szöveget, és utána a színpadon felmondom. Mindig is a helyzet és a partner érdekelt elsősorban, hiszen ennyiből áll a színház: helyzet, viszony és ez legyen pontos. A szöveg nekem másodlagos, kivéve természetesen, ha egy veretes Shakespeare- vagy Molière-darabról van szó, ha alexandrinusokban, versben íródott, akkor az megint más. Rendszerint a próbákon rám ragad a szöveg: a helyzet és a viszony megteremti nekem azt, hogy magától bemegy a fejembe. Szeretem ezt a próbafolyamatot. Galambos Péter rendezővel viszonylag hamar túlestünk a kezdeti keresgélésen. Egyik este itt maradtunk a színházban beszélgetni a darab kapcsán, és kialakult bennünk valamiféle cinkosság. Látom, hogyan gondolkodik, és próbálom segíteni a munkáját azzal, hogy megoldom, amit javasol, illetve magam is teszek javaslatokat belülről.

– Jászai Mari alakja, élete ismerős volt korábban?
– Ezt-azt tudtam, nem mindent. A naplóját soha nem tudtam megszerezni. Blaha Lujza írt róla egy könyvet, azt olvastam. Nyilván az ember a főiskolán tanulmányozza a nagy elődöket, és később is időről időre előkerülnek. Nem is értem, hogy aki a színészi hivatást gyakorolja, hogyan engedheti meg magának azt a luxust, hogy nem tájékozódik.

– Jászai a naplójában állandó dialógusban van önmagával – drámai természet. Vajon Olt Tamás is ilyen?
– Nagyon sokszor nyomasztott engem a szöveg, a Jászai Mari szövegek, főleg amikor elkezdtük – néha az evidenciák szintjén – boncolgatni őket. Annyira idegesítettek, hogy legszívesebben kimentem volna a próbákról. Úgy éreztem, engem boncolgatunk, még ha nem is volt rólam szó.

Ráckevei Anna, Olt Tamás– Ír naplót?
– Többször gondoltam rá én is, hogy belekezdek, de végül nem tettem, mert a naplóírásnál elkerülhetetlennek érzem azt, hogy az ember nem magának ír. Óhatatlanul benne van, hogy úgy fogalmaz, úgy körít, hogy majd mások is olvassák. Épp ezért nem tudom elfogadni azt, hogy ha valaki naplót ír, akkor abban tökéletesen őszinte és nyílt. Szerintem ilyen napló nem létezik. Onnantól kezdve, hogy leírom, onnantól az már más, az már közügy. Még akkor is, ha nem tervezem, hogy bárkinek megmutatom. Egyszerűen abból adódóan, hogy el kezdek fogalmazni. Az ember, ha valóban őszinte önmagával szemben, akkor sokkal csapongóbb. De a naplóírás maga bele kényszerít egy koncepcionális fogalmazásba, eleje-közepe-vége mondatokba. (Kivéve Petrit, aki eleve úgy írt, hogy ilyenek nincsenek.)

– Franciaországban tanult színészetet először és utána Kaposvárott? Vagy fordítva?
– Rögtön a gimnázium után kimentem Nizzába. Azután még elmentem bölcsésznek, egy évig voltam magyar-francia szakos, és azután végeztem el a Kaposvári Egyetem színész szakát. Pestről az első rostáról kivágtak, de ugyanabban az évben a nizzai színművészeti egyeteme és a Sorbonne-ra is felvettek francia állami ösztöndíjjal.

– Világot látott, kipróbálta már magát több művészeti ágban, és érdekeli a környezete, hajtja a tudásvágy. Úgy gondolom, tartalmas életet kell élnie a színésznek ahhoz, hogy legyen „batyuja” a színpadon. Ezzel szemben az elmúlt években a hazai színészoktatásban az volt a gyakorlat, hogy a színésznek nem kell gondolkodónak lennie, mert akkor nem lesz elég ösztönös.
– Ez oltári nagy baromság. A színész legyen olvasott, legyen művelt. Mégiscsak ő képviseli a kultúrát, mert ma már ki más. Ha van egy új darab, amit eddig még nem olvastam, akkor mindennek utána nézek, még a korrajznak is, mert nagyon sok minden attól kerül a helyére, hogy akkoriban mit jelentett. Utána persze harcolok a dramaturggal, rendezővel, hogy ma viszont ne úgy szóljon, mert ma már abban a formában teljesen mást jelent.

– Sokat idézi Adyt a Jászai-darabban. Mit jelent számára Ady, aki mellesleg itt lakott egy ideig a Csokonai Színházzal átellenben?
– Ady nekem rendkívül rokonszenves. Már a középiskolában nagyon szerettem, és talán emiatt az utóbbi években viszont nem igen vettem elő. Ő valahogy mindig ott volt mellettem, így nem mentem úgy a mélyére, mint József Attilának vagy Radnóti Miklósnak, akikből előadást készítettem. Nagyon szeretem azt, ahogyan élt, nem a fotelben kucorgó, a nagy művészetében fürdőző, vackában megbújó borostás entellektüel. Élte az életét, szerette a nőket, szomjas volt a világra. Hemingwayt is imádtam még mielőtt tudtam volna milyen ember volt: nagyívós, nagy bunyós. Na, őt is szívesen eljátszanám, ha születne róla egy darab.