Balkányi Magdolna, Rideg Zsófia, Kozma AndrásA dramaturg színházi szerepköre, valljuk be, a beavatatlanok számára, némiképp homályos fogalom. Beszélgetésünk során is felmerült a kérdés: voltaképp miként fogalmazható meg a dramaturg alakító szerepe a színi szöveget illetően? Kozma András véleménye szerint a dramaturg a színház szolgája. Tizenöt év tapasztalata alapján úgy vélte, nincs egységes definíció, személyes alkattól függ, ki, milyen szerepkörben tudja magát elképzelni. Kozma András és Rideg zsófia, a Csokonai Színház dramaturgjai a Debreceni Egyetem Pálffy István Színháztudományi Szakkollégiumának vendégei voltak 2012. március 8-án.

Kozma András kiemelte, hogy a dramaturg hatásköre nagyban függ a rendezőtől is. A paletta széles lehetőségeket mutat, a szöveg válogatásától, szerkesztésétől, a tanácsadó és beszélgető partneren keresztül, egészen egy olyan dramaturg-felfogásig, mely csupán a helyesírás, az intonáció és az írott szöveg hangzóvá tételének feladatára korlátozza a szerepkört. Említésre került, hogy a dramaturgi munka esetenként nem szorítkozik csupán a szöveggel való szerkesztési műveletre, a fordítás szerepkörére. Bár rendezője válogatja, az is előfordul, hogy hozzájárulásuk az előadás színpadra állításához nem csupán szövegmunkaként jelenik meg, hanem a rendezővel folytatott dialógusban egyfajta tanácsadói szerepként.

Rideg Zsófia Párizsban és Moszkvában végzett színházi stúdiumainak tanulságait osztotta meg velünk. A sasfiók munkálatának példái alapján magyarázta, hogy a dramaturgi feladatok során behatóan ismerni kell a fordítás által érintkező kultúrákat, annak érdekében, hogy fel lehessen oldani a szöveg eredeti kontextusából adódó értelmezési problémákat, hogy a szöveg az átültetést követően az eredetihez hasonló hatást érhessen el. Ám önmagában csupán ez a tudás nem elégséges. A fordítónak, dramaturgnak bizonyos mértékig ötvöznie kell a színészi és rendezői szerepkör intuícióit, rá kell éreznie, hogy a szöveg mikor, milyen nyelvi formák által éri el a hangoztathatóság és a színpadi alkalmasság hatásfokát.

Kozma András bölcsész végzettségét kiemelve magyarázta el a hallgatóságnak, mennyiben strukturálta át korábbi tudását, változtatta meg szöveghez való viszonyát az, hogy színházi gyakorlatban dolgozik velük. Korábban úgy vélte, tudása elégséges a szövegekről, ám sosem tudott igazán közel kerülni hozzájuk, ennek változását akkor érezte meg, mikor a színész közvetítésével hallotta vissza a szöveget. A színész általi átszűrődés hirtelen felfejti a szöveg igaz értelmét. Úgy vélte, a kimondott szót a kimondás alatti pszichofizikai állapot hatja át, ez által sűrítődik a jelentés. Kiemelte, milyen fontos, hogyan kerül kimondásra az adott szó, s hogy milyen kontextusba helyeződik. A felolvasás során a „halott” szöveg szituációvá válik, élettel telítődik. Rideg Zsófia úgy vélte, lényeges megfigyelni, hol történik a dráma: két ember között vagy magában a szóban.

A teljes cikk a Magyar Játékszín oldalán olvasható »