Kriszta Kinga (Mimi) és Nyári Zoltán (Rodolfo) a Bohémélet probáján. Középen Nadine Duffaut rendezőa 01 550Mitől bohém az élet? – kérdezi Nyári Zoltán, aki Rodolfo szerepét énekli a Bohéméletben. A 2011/2012-es évadban a Puccini-opera slágerszerepe mellett egy olyan merész vállalkozásban is részt vett, mint amilyen A halott város című Korngold-mű férfi főszerepe volt.

– Ez a Puccini-opera gyakorlatilag Csehov. Nemigen van olyan opera, amelyet Sztanyiszlavszkij-módszer alapján, mikro-realista módon lehetne játszani, kivéve talán épp a Bohéméletet. Akár Csehov is írhatta volna. Puccini harcolt is azért, hogy színész-énekesek énekeljék a darabjait. Ez különösen érdekes mű, mert rettenetesen sűrű érzelmi váltások vannak a zenében megírva, nagyon nehéz dolga van a karmesternek. Az énekesnek pedig meg kell fejteni, hogyan lehet színészi játékkal ezeknek megfelelni - mondja Nyári Zoltán.

– Miközben ez a gyönyörű zene szól, nem szabad „nagyokat" érezni, konkrét szándékokat kell játszanunk, amiket persze a zenéből kell, hogy kiolvassunk... Tehát adott a mértéktartó realizmus, és a kifejező, érzelmes aláfestő zene. E kettő között feszülő távolságból születik meg a költészet. Az opera elején például Marcello kérdezi Rodolfótól: mit csinálsz, és ő azt válaszolja: nézem ahogy füstöl az összes kémény, a miénk meg nem füstöl. Puccini azt írja oda, hogy „ábrándozva mondja".

– Igen, ábrándozunk, de közben fázunk. Az ember máshogy ábrándozik, ha melege van, és ha fázik. Ha fázunk, akkor inkább talán dühös állapotban vagyunk. Miközben pedig folyamatosan alkotni kéne, mert abból lesz bevétel. Le kéne adni a cikket, de nem jó, de nem jó. Amikor azt mondja Rodolfo, hogy tűz kéne, azt érzem, hogy belülre, a lelkébe is kéne tűz, mert fázva nem lehet szépet alkotni.

– Mitől bohém az élet? Mitől bohémek ezek a fiúk? Ez a lázadó korszakuk, olyanok, mint a hippik, valamennyinek polgári felmenői vannak, de ők kiszakadnak a családból. Ennek fényében a darab arról szól, hogy Rodolfo és barátai Mimi halála által hogyan válnak felnőtté. Rodolfo mondja, képtelen vagyok hallgatni ebben a kis szobában, ahogy (Mimi) köhög... De felmerült bennem, miért nem megy el akkor szenet lapátolni vagy bárhová? Ha nagyon szereti... Talán nincs munka?

– Manapság ugyanezeket a gondok éljük, hiszen egy családfenntartónak bármit vállalnia kell. De Rodolfo képtelen még arra is, hogy odaálljon a családja elé pénzt kérni, mert akkor fel kell áldozza a lázadó korszakát. Kicsit összezavarodva áll barátja, Marcello előtt, aki szintén nem tud igazán tanácsot adni neki, hiszen ő sincs rendjén Musette-tel. Az életben a nagy dolgokkal, amikre a lelkünk lenne hivatott válaszolni, nem tudunk olyan könnyen mit kezdeni. Az első felvonásban a melegség hiányával, a másodikban a pénz hiányával, a harmadikban egymás megértésének hiányával szembesülnek, a negyedikben pedig jön a tragédia. Ami után az ember lelke beleszakad abba, hogy valakiért, akit szeretett, nem tett meg mindent.

– Feltehetően más életet fog élni ezek után Rodolfo. Konformabbat, kiszámíthatót, alkalmazott lesz egy szerkesztőségben, s szép lassan családot alapít, és megtanulja, mi a felelősség. Karinthy Találkozás egy fiatalemberrel című művét juttatja ez az eszembe. Vajon mennyire történt úgy az élet, ahogy annak idején elgondoltam...?

Rideg Zsófia