Dea Debrecen: "Debrecen Kisisten". Kazinczy a várost jellemezte ezzel a szókapcsolattal, mivel szerinte tévedhetetlennek képzelte magát a Város, amely Csokonait felnevelte és eltaszította, Kazinczyt szívesen fogadta, de elhidegült tőle. Ezen a gyűlölt és szeretett helyen zajlik a játék, amely "Theátromi Bohóskodás". Csokonai és Kazinczy korát és a kor színjátszását idézi meg. Szatíra és tragédia, komédia és bohózat elemi vegyülnek benne, a kor szemléletének megfelelően, amely nem kedvelte a tiszta tragédiát: a fájdalmat mosoly lengte be. A melankólia édes volt, és mindeközben közel volt a halál. Az előadás bepillantást enged a két klasszikus szerző életének díszletei mögé; láthatóvá teszi esendőségüket és emberi arcukat. Mindezzel azt a világot szeretné közelebb hozni a nézőkhöz, amely az életet jelentette a kor színházában és amely színházt varázsolt a két rivalizáló író életébe.