Pálffy TiborNézem a jegyzeteim – még mindig van mit írni az első Miért?-ről. Ők már jóval túl vannak ezeken, amikor Önök ezt olvassák. Haladni kell. Elképesztő meló van még előttük. Már régen vége a hármas próbáknak. Megjöttek a beregszásziak.

Az előadás Csokonai Színház és beregszásziak (hivatalosan a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház) közös produkciója. A sepsiszentgyörgyi Pálffyt leszámítva mindenki beregszászi, Vidnyánszky, Trill, Szűcs, Tóth, Kristán, Varga a Csokonai társulatának is tagja.

Közben szerveződik a DESZKA Fesztivál is. Trill február elején sokszor játszik este a Karrierben, a Fodrásznőben, a Scapinben. Vidnyánszky neve folyton felbukkan az internetes színházi oldalakon, a próbaszünetekben nem fogadott hívások özönével szembesül. E-mailt nem használ – nyilván így is védi magát, az idejét... Plusz a színház napi működése, és sok mindent csak Pesten lehet elintézni, folytonos utazások... napi, heti rutin ez is.

Nézem a jegyzeteim. Mit csinál Lucifer? Lázad Ádám, vagy csak felismeri a helyzetét? Vajon ekkor már tudja a két férfi, hogy Éva terhes? Hogyan lesz a fa? Lesz fa? Egy? Kettő? Lucifer hergeli Ádámot és Évát? Ha igen, akkor ők ketten passzívan állják ezt. Vagy küzdenek...?

Nézem a jegyzeteim, és csak úgy sorjáznak a kérdések, a válaszok, a magyarázatok. A matatás. Az előadás első negyedóráján sem vagyok még túl a naplóval. Van értelme ezeket leírni? Vidnyánszky rávágná: nincs. Csak az előadása a fontos. Az egész. A részletek önmagukban nem.

Nézem a jegyzeteim, visszahallgatom a magnót, és egyvalamit még lejegyzek az első próbákon elhangzottakból: Ádám és Éva és Lucifer közös élménye a kiűzettetés. Az élmény közös, de mindhármuknál máshol van a hangsúly, amikor ezt felidézik.

Világos kell, hogy legyen: valamit tettem, és most annak a következményét nyögöm. Lucifer is, aki konfliktusba keveredett az Úrral, és Ádám és Éva is, akik a tiltás ellenére ettek a tiltott fa gyümölcséből. Magyarázat közben Vidnyánszky is tűzbe jön:

– Az volna izgalmas – és ezt még sosem csináltuk meg így! –, ha úgy játszanátok Ádámot és Évát, hogy amikor leszakítod az almát és beleharapsz, már tudod, mi lesz a következménye. Nem „itt és most" nyúltok az almáért – hanem felidézitek azt a pillanatot. Ülsz a Paradicsomon kívül, agyontaposva, és világosan emlékszel arra a végzetes pillanatra, amikor beleharaptál... Az a döntés a tiéd volt. Szabadon döntöttél. És tíz másodpercre legalább meg kell jelennie, ahogy kettőtök közös emlékében felidéződik a többé már soha vissza nem térő boldog paradicsomi állapot is... Lucifer is izgalmasabb volna, ha úgy idézné fel dialógusát az Úristennel, hogy már tudja: azért taposta meg őt az Úr, azért taszította le az angyalok közül, mert egyedüliként meg merte mondani neki, hogy tökéletlen az alkotása, az ember...

Kornya István
Fotó: Máthé András