Az ember tragédiája próbájánAz előadás születése. Erről szól ez a napló. De ami rögtön az elején eszembe ötlik: újraszülés. Fontos a Tragédia kapcsán, hiszen ez a negyedik alkalom, hogy Vidnyánszky belevág… Szóval egy előadás újraszülése. Ez is Vidnyánszky egyik sokat használt kifejezése.

Volt olyan év, sőt évek a Tragédia salgótarjáni 1999-es premierje óta, hogy nem is játszották. 2008-ban előadták a zsámbéki rakétabázison, évek kihagyása után 2009-ben a határon túli színházak kisvárdai fesztiválján szabad térre készültek, de egy özönvízszerű eső elmosta az estét. Szakadó esőben ásták ki a földkupacba eltemetett díszletelemeket, hogy visszapakoljanak a buszba. 2011 nyarán a Szegedi Szabadtéri Játékokon, a Dómtér hatalmas színpadán elkészült a képeskönyvszerű verzió százfős szereplőgárdával. Most kőszínházba költözik Vidnyánszky Tragédiája, a látvány helyett újra az intellektuális megközelítés kerül előtérbe.

Vidnyánszky AttilaHallottam tőle, amikor arról mesélt, hogy a beregszászi társulat előadásai évekig élnek. Az, hogy az előadásokat hosszan életben tartja a beregszászi társulat – minden gyakorlati és anyagi megfontolás mellett is – elsősorban a megszületett értékhez való bensőséges viszonyt mutatja. Nem évadokra terveznek egy-egy előadást – mint amilyen a vidéki kőszínházak rendszere. (A Csokonai Színház is sok darabot repertoáron tart, még ha praktikus szempontok – anyagi, egyeztetési körülmények, a premierkényszer – miatt nem is tudják elégszer, vagy egyáltalán műsorra tűzni a fontosabbakat). A beregszásziak viszonya az előadásaikhoz családias. Vidnyánszky egyszer arról beszélt, hogy előadásaik ugyanolyan családtagok, mint a gyerekeik. (Volt időszakuk, amikor egyszerre hat színésznőjük volt terhes, Vidnyánszkynak hat gyereke van). És az ember a gyerekére ugyebár minden életkorában kíváncsi.

Az előadás élő organizmus. Fejlődik, változik aszerint, hogy létrehozói, játszói, az előadás terei is változnak. Az újraszülés azt jelenti, hogy ami már egyszer megvolt, új és új tartalmakkal telítődik. Hiszen azóta, hogy utoljára játszották, sok minden megváltozott.

Maradjunk a(z újra)születőben lévő Tragédia-előadásnál: a „kamaszként” Lucifert alakító Trillből negyvenévesen lett Ádám, a valamikor Ádámot alakító Varga Józsefből pedig az Úr. Madách monumentális műve szegényszínházi eszközökkel kelt életre a beregszászi nyomorban, látványszínházzá növekedett Szegeden, és klasszikus kőszínházi keretek között kel életre – születik meg újra – a Csokonai Színházban.

Kornya István
Fotó: Máthé András