• Prológ
• szereposztás
• a rendező
• „glumovizmus"
• képgaléria
• Minden oldal

„glumovizmus"

A. Ny. OsztrovszkijOsztrovszkij a Karrier néven játszott ebben a vígjátékában Gribojedov Az ész bajjal jár és Gogol Revizorjának hagyományait folytatja: Jegor Glumov, a főhős igazmondó Csackij és hazug Hlesztakov egy személyben. Természetesen Molière Tartuffe-jének és Mizantrópjának vonásai is felfedezhetőek benne. Nem véletlen tehát, hogy 1910-ben a híres moszkvai Művész Színházban Nemirovics-Dancsenko megrendezte Sztanyiszlavszkijjal az öreg Krutickij szerepében. Kacsalov, a fiatal tehetséges színész alakította a főhőst.

Osztrovszkij vígjátékait az 1920-30-as években az orosz avantgárd színház és film nagymesterei – Mejerhold, Eisenstein – is elővették újító kísérleteikhez. 1923-ban a szerző születésének centenáriumán Mejerhold az Erdő, Eisenstein pedig a Bölcs című darabokat farce és commedia dell'arte technikával játszották sajátos futurista stílusban, színpadi attrakciók montázsaként. Eisenstein „Glumov naplója" című filmjének vetítésével fejeződött be az akkori előadás.

Glumov bevonult az orosz színházi életbe, és nemcsak mint egy híres drámahős, hanem a nevéből az orosz társadalmi életben használatos fogalom is származik: „glumovizmus". Hiszen ez egy „beszélő" név: „glum"- „glumityszja" azt jelenti, hogy „kinevetni" valakit. Ha egy tehetséges fiatalember, tele ambíciókkal úgy akar érvényesülni, hogy elárulja önmagát, gyorsan feladja az elveit – máris a „glumovizmus" útjára lépett. Éppen ezért mondhatjuk, hogy a darab alaphelyzete nem veszített aktualitásából, és talán ez magyarázza, hogy időről időre új fordításokban világszerte gyakran kerül színpadra. Nemcsak a 19. századi orosz életről szól, hanem a mindenkori hipokrita társadalmakról. A cselekmény fontos szereplője a „napló" – ez olykor a fordítások címébe is bekerül: „Karrier, avagy egy botrányhős naplója".